Vasárnap.
Kelés 5:10-kor. Irány Barátosném. Felvesszük őt és a 3 kutyát. Irány Nagylóc. MIndenki kiszáll. Én vissza Hollókőre. Kocsi parkolóba. A hivatalosba. Ennek a végén lesz jelentősége, de ezt akkor még nem tudom. Zsúfolt autóbuszmegálló. Jön a busz. Másodiknak szállok fel. Csak húszezresem van. Üljek, le, majd lesz valami… Megkérek valakit, fizesse ki helyettem, Nagylócon megadom. Sofőr siet, hiszen na nem éri el a busz a csatlakozást, akkor nagy a baj. Késve indulunk, mindnhol ember, szoroshn, mint a heringek. Következő megállóban hárman állnak. Buszvezető a csukott ajtó mögül: Majd felaszállnak hátul. Mért várnak, mint kutya a lángosra? Itthagyom őket, ha nem igyekeznek…
Megérkezünk, többiek bejelentkeztek, már csak indulási idő kell, és mehetünk. Rohanunk, mégis lassúak vagyunk. Én lassabban, de egyenletesebben mennék. Rimócig laza, de sáros. Összefutunk a kölcsönadóval, de kedvesen elutasítja a pénzt, meghívott az útra… A kuttyokat elengedjük a mezőn. Bízunk benne, hogy a fényvisszaverős öltözetük működik. Nem lehetnek mindig pórázon, nem arra születtek. Szerencse, hogy jólneveltek. Egész úton rendben volt velük minden.
Főkötőmúzeum. Gyerek eszik nápolyit és egy szendvicset, iszunk, van kulturált mellékhelyiség, és a múzeum nagyon szép. Időt vesztünk, és nem aktív pihenés keretében. Utólag sem bánom, olyan klassz volt.
Fogadalmi kápolnáig sík, sáros. Utána fel egy gerincre, itt kicsit tévelygünk. Eleinte köd. Lassan kijövünk belőle. Gyönyörű és süt a nap. Manci eltűnt a gazban, de meglett. Lefele megmártóznak a patakban. A villogós nyakörveik valószínűleg elromlottak. Tábi horgásztó felé ismét fel, a tehenek között. Harci tehenek, méregetnek, egyik-másik felénk indul, a kutyákra kissé pikkelnek, úgy látszik. De megússzuk. Tóhoz megint le. Barátnőm marad a tóparton, a 3 kutya ugyanis folyamatosan a vízben. A gyerekkel megyünk még 100 métert pecsétért. Utána vissza. Eszünk. Kis pihenő, mert nem állunk jól. Már fáj a forgóm és a sarkam is. 14 km…
Barátnőm megáll technikai szünetre. Tartok tőle, hogy gond lesz, de nem szapora a dolog, talán megússzuk. Nógrádsipekig rengeteg sár. Ez nyáron szörnyű lehet, most imádom a simogató napsütést. Sorban hagynak le minket a sporttársak. 40-esen, 50-esen mennek, pár 30-as résztvevő. Nógrádsipeken megússzuk a két nagy komondor támadását. A spánielre hajtottak, de valaki elkergette őket. Istentelen hosszú település, a legvégén a kocsmával. Pecsételés, budiszünet, gyerek eszik, és megyünk. Nagyon késő van.
Doboskútig emelkedő. Kút vize csodafinom, kapunk pecsétet és cigánykenyeret eszik a gyerek. Tovább kapaszkodunk a Dobogó-tetőre. csupa fel. Barátnőm nehezen bírja. Én fölfele jól, csak ne kéne lemenni utána.
Dobostetőnél a kutyám eszi, a spániel illatosítónak használja az út menti kakit. Emberé. Büdös. Fürdetünk. Innen lefelé. Gyilkos, majd meghalunk, hosszú, csúszós, útálatos, de nagyon szép. A Várkút-forráshoz megint merdek emelkedő. Vánszorgunk. Most kéne beérni, ha a szintidőt tartani akarjuk. De már nem akarjuk, csak valahogy tovább akarunk menni. A forráshoz megint le, és utána a várba fel. Hollókő büszke várához hátulról szemét mód meredek út vezet. Pihizünk, tartjuk a lelket egymásban. Még ellenőrzőpont sincs a tetején. Basszus, ide minek kellett feljönni? De igazán lefelé rettenetes, ugyanis teljesen besötétedett, csak a telihold világít. Nincs erőm elővenni a lámpát. Beérünk a faluba. Hollókő mesés éjszaka. Botorkálunk, keressük a Muskátli vendéglőt. Az épp érkező sporttársban bíztunk, ő nagyon fitt, nekünk már vagy 6-8 kilométer óta minden egyes lépés fájdalom. Ő sem tudja. Aztán csak meglett. Kint ülünk le a hűvősben (7 fok), gyerekkel bemegyünk. Mindent kapunk, pecsétet, oklevelet, kitűzőt, elismerést. És a jól megérdemelt leveseket. Kihozzák, kapunk takarókat magunk alá, full extra a kiszolgálás. Felbattyogunk az ófalu határához. A többiek megvárnak. Én felmegyek a kocsiért. Most átkozom magam, hogy szabályos voltam, és a rendes parkolóban hagytam a kocsit. Ez a 300 méter felfele kín és szenvedés. Nem bírok mozdulni sem.
Az ülésfűtés és a mérsékelt sebesség elringat. Most nagyon nagyon jó. Elégedett vagyok, bár 91 kilósan ez meghaladta az erőmet, és a pocsék izülete és súlya miatt meghaladta a barátnőm erejét, a fiam sosem gyalogolt még ennyit, de mégis megcsináltuk. Mi lesz, ha hazaérünk? Nem tudom, de most nem is érdekel… Megcsináltuk!
Étel:
Reggeli: egy mandarin, egy házi krémsajtos Wasa kenyér otthon
Ebéd: 15 dkg csirkemelltorta, 1 mandarin, egy muffin, paleo, szilvalekvárral a Tábi-tó partján
Vacsora: 5 dl tyúkhúsleves gazdagon Hollókőn
Pótvacsora: 5-7 dkg csirkemelltorta barátnőmnél
Pót-pótvacsora fél kilenckor otthon: 1 Wasa kenyér házi sajttal, 5 dkg kolbásszal és paradicsommal.
Mindösszesen: 1129 kcal. Figyelembe véve, hogy a mai kalóriafelhasználásom az alap 1700-on felül 2900 volt, akkor pocsék. Nagyon kevés. De képtelen voltam enni…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: